Paradoxonok a véletlen matematikájában

Ho­gyan le­het­sé­ges, hogy a lottó bi­zo­nyos szám­kom­bi­ná­ci­ói elő­nyö­seb­bek, annak el­le­né­re, hogy min­den kom­bi­ná­ció azo­nos esé­lyű? Miért ér­zé­kel­jük azt a le­he­tet­lent, hogy a bu­szok gyak­rab­ban köz­le­ked­nek az el­len­ke­ző irány­ba? Mikor és miért ér­de­mes el­ad­ni egy vár­ha­tó­an ma­xi­má­lis nye­re­sé­gű rész­vényt? Mivel ma­gya­ráz­za a já­ték­el­mé­let, hogy egy-egy új út fel­ava­tá­sa után meg­nő­het min­den egyes autós át­la­gos ve­ze­té­si ideje?
A vé­let­len vi­lá­ga bő­vel­ke­dik az ef­faj­ta pa­ra­do­xo­nok­ban. E könyv a vé­let­len ma­te­ma­ti­ká­já­nak pa­ra­do­xo­nok­ra épülő fej­lő­dé­sét mu­tat­ja be, azo­kat az iz­gal­mas pil­la­na­to­kat, ame­lyek meg­előz­ték vagy kö­vet­ték a pa­ra­do­xo­nok fel­buk­ka­ná­sát és meg­ol­dá­sát.
A könyv első ma­gyar ki­adá­sa után an­go­lul, né­me­tül és oro­szul is meg­je­lent. Szá­mos új pa­ra­do­xon ebben az új ki­adás­ban je­le­nik meg elő­ször. A pé­ter­vá­ri pa­ra­do­xon al­kal­ma­zá­sá­val a szer­ző előre je­lez­te a tőzs­de 2000-es össze­om­lá­sát.